Megsemmisített választások, TikTok-hálózat és titkosszolgálati botrány: mi történik Romániában?

Szakértő: A román Alkotmánybíróság döntése még azokat is képes elképeszteni, akik már sok mindent láttak.

A szovjet elvtársak a korban sci-fibe illő "buborékmemória" megszerzéséért bármire képesek lettek volna – Gyömbér Béla új könyve a magyar és az amerikai hírszerzés játszmáját mutatja be; a szerző lapunkkal kulisszatitkokat is megosztott.
Hogyan lett egy különleges adattárolási technológia az ipari kémkedés célpontja? Hogyan csapott össze a magyar és az amerikai titkosszolgálat a technológiai fölényért? Gyömbér Béla új könyve, a „Buborékmemória” mélyen feltárja a hidegháborús hírszerzési játszmákat. A szerzővel beszélgettünk.
– A könyve egy alig ismert, mégis rendkívül izgalmas fejezetet dolgoz fel a magyar és amerikai titkosszolgálatok múltjából. Miért éppen a buborékmemória áll a középpontban?
– A buborékmemória egyike volt azoknak a csúcstechnológiáknak, amelyek megszerzése kiemelt fontosságú volt a magyar állambiztonsági szervek számára. Az elméletét egy amerikai kutató, Andrew Bobeck dolgozta ki a Bell Labs-nál, és komoly reményeket fűztek hozzá az adattárolás területén. A magyar hírszerzés – más szocialista országokkal együtt – úgy vélte, hogy a technológia megszerzése jelentős előnyt hozhat az ipari fejlődésben.
A buborékmemória egy nem felejtő adattároló technológia, amely az információkat akkor is megőrzi, ha a számítógép nincs áram alatt. Az 1970-es évek elején jelent meg a kereskedelmi forgalomban, és egy ideig ígéretes alternatívának számított a hagyományos merevlemezek és RAM-ok mellett. Bár teljesítménye a RAM-hoz volt hasonlítható, adattárolási kapacitása a merevlemezekével vetekedett. Különösen ütésálló eszközökben volt népszerű, mivel mozgó alkatrészek hiányában kevésbé volt sérülékeny, mint a mechanikus adattárolók. Végül a fejlettebb tárolási technológiák, például a flash memória, kiszorították a használatból.
A buborékmemória egy vékony mágneses filmrétegen alapul, amelyben apró, mágnesezett területek – az úgynevezett „buborékok” – tárolják az adatokat. Minden buborék egyetlen bit információt képvisel, és előre meghatározott pályákon mozoghat a mágneses mezők segítségével. Ez a struktúra lehetővé tette az adatok gyors és megbízható elérését, miközben megőrizte a nem felejtő memóriák előnyeit.
– Hogyan zajlott a kémjátszma?
– A magyar hírszerzés több szálon dolgozott az információk megszerzésén. A Külügyminisztérium fedőszerveként működő KKI (Kulturális Kapcsolatok Intézete) segítségével kutatók utazhattak ki az Egyesült Államokba, ahol nemcsak tanulmányozták a fejlesztéseket, hanem információt is szereztek. Emellett a diplomáciai kapcsolatok normalizálása is lehetőséget biztosított arra, hogy magyar kutatók közvetlen kapcsolatba kerüljenek amerikai egyetemekkel és intézetekkel.
– Milyen eszközökkel próbálták megszerezni az érzékeny információkat?
– Az ipari kémkedés során többféle módszert alkalmaztak. Volt, hogy kutatók konferenciákon informális beszélgetések során szerezték meg a kritikus adatokat, de előfordult, hogy „váratlanul” szakmai együttműködések is létrejöttek, ahol az amerikai felek nem is sejtették, hogy valójában a magyar hírszerzésnek dolgoznak. Dokumentumok szerint a magyar kutatók kifejezetten olyan laborokba próbáltak bejutni, ahol az új technológiák kifejlesztése zajlott.
– A könyvében részletesen bemutatja, hogyan csapott össze a magyar és az amerikai hírszerzés ezen a területen. Milyen következményei lettek az ügynek?
– Az amerikai fél eleinte nem volt tisztában azzal, hogy a magyar kutatók valójában a titkosszolgálatoknak dolgoznak. A kémjátszma azonban 1979 végére lelepleződött, amikor egy magyar kutató – egy szerelmi szál révén – disszidált, és magával vitte a megszerzett információkat. Ezzel egy nemzetközi botrány robbant ki: az amerikai szenátus vizsgálatot indított, és szigorúbb ellenőrzéseket vezettek be az egyetemi kutatások területén. Magyarországon sem maradt következmények nélkül: a felelős miniszterhelyettest eltávolították, a KKI-t pedig egyik napról a másikra felszámolták.
– A könyvben azt is állítja, hogy a magyar titkosszolgálat sikerei nem mindig Magyarország érdekét szolgálták. Ez mit jelent pontosan?
– A magyar állambiztonsági szervek a Szovjetunió érdekeit is figyelembe véve működtek. Az ipari kémkedés révén megszerzett információk egy része végül nem Magyarországon hasznosult, hanem Moszkva rendelkezésére állt. Ráadásul az amerikai hírszerzés is profitált az esetből: a lebukás után olyan jogi és intézményi reformokat vezettek be, amelyek jelentősen megnehezítették a további technológiai információlopásokat.
– Mi történt a lebukott kutatókkal?
– Több kutató börtönbe került vagy száműzetésbe kényszerült. Voltak, akik azonnal elhagyták Magyarországot, másokat hosszú évekre eltiltottak bármilyen technológiai fejlesztéstől. Az ügy következményei nemcsak az érintettekre, hanem egész tudományos közösségekre is hatással voltak.
– Miért lehet ez a téma ma is releváns?
– Az ipari és tudományos kémkedés ma is mindennapos gyakorlat, csak a módszerek változtak. Az államok továbbra is versengenek a technológiai fölényért, és a titkosszolgálatok aktívan részt vesznek ebben a harcban. A könyvem rávilágít arra, hogy az ipari kémkedés milyen hatással lehet a nemzetközi kapcsolatokra, és milyen emberi sorsokat befolyásolhat egy ilyen titkos művelet.
Ezt is ajánljuk a témában
Szakértő: A román Alkotmánybíróság döntése még azokat is képes elképeszteni, akik már sok mindent láttak.
Nyitókép: a könyv borítója
Egy angol nyelvű ismeretterjesztő kisfilm a buborékmemóriáról itt nézhető meg: